Nem is tudom mit mondjak, nincsenek is erre szavak! :(

Albert meghalt. Eszter néni mondta meg Krisnek. Nem is tudom mi lett volna, ha én veszem fel öcsém helyett a telefont. A hörcsögeim után most azt a kutyát is elvesztettem, aki bár a szomszédé volt, mégis a barátomnak nevezhettem. Olyan jó volt, hogy akármilyen volt a napom a suliban, ő mindig ott ült fejét a kerítés és a betonfal között letámasztva kényelmesen és őrizte a házat, az utcát. És most elment. Mi lesz velem holnap, hisz már nem fog boldog csaholással üdvözölni senki. Nem lesz senki, akinek elmondhatnám mi bánt, még ha pár szóban is. 

Fájdalmas elveszíteni a szeretteinket, legyen az ember, állat, vagy bármi más. Remélem tényleg van Mennyország, és Albert lelke oda kerül. Biztos oda kerül, megérdemli, hisz fantasztikus kutya volt, csodás teremtés.

Idő kell míg feldolgozom mindezt; de ki tudja, hogy a környezetem mennyit enged nekem? Talán az a legrosszabb, hogy ilyenkor felszakadnak azok a varratok is amik lassacskán forrtak csak be, és így egyre nehezebb a fájdalom terhe. Egyymásra épülő sebek, amik egy-egy szerettemet jelképezik. Colombusz cicámat, az első kisállatomat, aki méregtől halt meg. Volframot, a második macskámat, aki egyszer csak eltünt, nem tudom mi lett vele. Majd Borzos és Simon hörcsögeimet vitték el tőlem egy fiatalember, mert anya túl sok problémát látott velük, és ezért elajándékozta. Persze erre számíthattam is már egy ideje, de anya sosem adott konkrét választ. hogy maradhatnak-e velem; és csak aznap tudtam meg a végleges döntést, mikor jött értük az ember. Csak pár órával.

És végül most Albert. Jóbban kötődtem hozzá, mint hittem. Igazából még sose merült fel bennem, hogy pontosan mi is az amit érzek e kedves eb iránt. Mindenesetre nagyon szerettem, és most is szeretem. Viszont hiába mondhatnám tapasztaltnak magam a szeretteimtől való elválásban, nem könnyebb nekem se, mint bárki másnak. Ellenben idő híján, fogalmam sincs, hogy leszek ezen túl.

Megosztás a facebookon

Hát... bár megint kimaradt pár nap, azért nem szívódok fel :)

Tegnap anya mondta, hogy jönnek a hörcsögökért. Az az egy óra, ami alatt elért idáig a srác, akit anya talált új gazdinak a hörcsögeimnek, bőven kevés volt, hogy felfogjam tényleg és véglegesen elválik utam Simontól és Borzostól. Félre értés ne essék két nőstényről van szó; eredetileg öcsém adta nekik a neveket, de aztán kijelentette, hogy nincs nevük, és végül pár hónapja ajándékozta nekem őket, csak mert nem volt "szabad ideje" velük foglalkozni. Nekem nagyon megtetszett az első nevük amit a szőrzetük miatt kaptak és így én ezt kezdtem el használni velük. Nagyon cukik voltak, bár az elején kicsit félelmetesnek tűntek mikor azt hitték kaja vagyok, s belém akartak harapni. De hamar megszokták a szagomat, és úgy egy hónapja már a kezembe is kijöttek.

Na lényegében ezek a szép emlékek keltettek bennem szomorúságot a nap egész folyamán. Pedig TZ-t is írtunk, ami persze passz, hogy hogyan sikerült. Mivel csak akkor tért vissza a lelkem a testembe, mikor az utolsó csengő is megszólalt. Aztán húztam haza és elkezdtem filmet nézni, enni, inni, majd zenét hallgatni; és csak azért, hogy végre elszálljanak a gondolataim is jobb irányba.

Megosztás a facebookon

Egy-egy történet megtudja dönteni az egész világképedet is akár, vajon milyen erős hittel bírnak az emberek?

A mai napom azzal telt, hogy elmentünk anyával szemészetre, aztán nagybevásárlás(csak mert ráértünk). Hazadobott, segített egy kicsit és elment dolgozni. Én befejeztem a kipakolást, majd ebédeltem vagy 2 órán át, természetesen egy jó kis filmmel a háttérben; végül karácsonyi dalok hallgatása közben haladtam anya ajándékának a készítésében.

Vacsira már Melinda(a nővérem) is bőven megérkezett, és a mai estét nálunk is tölti, mivel hogy holnap jönnek anyám szülei és van valami fellépése előtte a közelben, így tovább aludhat egy kicsivel. Ezen kívül holnap lesz Kyfa szülinapi partyja, amit szintén nagyon várok.

Tudom, a megszokottnál tömörebben fogalmaztam, de hát vannak napok amikről nem lehet írni túl sokat. Uhh, viszont mielőtt még kimegy a fejemből, úgy egy bő fél órája fejeztünk be Krissel egy filmet(Z-világháború), ami egy zombis világrengető háborúról szól, és brutális, de fantasztikus is volt egyben; és filozófikusan sikerült is elgondolkodtatnia. Például, ha feltételezzük a zombik valóbani létezését, akkor milyen sok hasznát tudjuk venni egy halálos, de gyógyítható vírusnak. Hmm...

Megosztás a facebookon

Persze még marhára messze van, de hát olyan nehéz várni XD

Ma délután megnéztem egy karácsonyi filmet, és azóta karácsonyi dalokat hallgatok. Szóval több mint 2 órája a karácsonyon kattog az agyam. Aaaahh, olyan gyönyörű ez az egész, imádom azt a melegséget ami átjárja a testemet, lelkemet akárhányszor csak elmerengek egy-egy emlékben például.

Jó, mindezt tegnap írtam, szóval az első bekezdés az nem mai. Bár ma is átjárt a karácsony közeledte, és talán ennek köszönhető az, hogy elég vidáman telt a napom. A tegnapi napról még pár szót írok, és utána folytatom. Este 5 óra tájékán megbeszéltem Dorinával (osztálytársam volt 7.-ig, de azóta tartjuk a kapcsolatot) egy improvizált találkozót. Elbuszoztam hozzájuk, majd egy nagyon kicsi csevej után, előálltam jövetelem céljával; és átadtam a szülinapjára szánt ajándékot.( Az érdekesség az az, hogy pont 9 nappal idősebb nálam, aminek örülök, mert legalább meg tudom jegyezni.) Kapott egy Limak csokit és egy idézetes képeslapot, amibe egy rögtönzött versecskét is költöttem. Nagyon örült neki. Úgy egy órát voltam még ott, majd haza jöttem. Úgy kb ennyi volt belőle főbb lényeg.

Akkor vágjunk bele a mai napba. Sok érdekes igazából nem nagyon történt; na de mint mindig, Glenn bármikor emlékezetessé tudja tenni a napom. Ma O.fő óra előtti szünetben nézegettem a falakra kiragasztott emlékképeket, hirdetéseken, és hagytam, hogy a gondolataim cikázzanak az ötletáramlásban. Odajön Glenn és tőlem kb úgy  másfél méterre megáll és a vállát a falnak döntve megszólal ~Szia Cica! Van gazdád?~ Hát én két lehetőség közül választhattam, vagy megszakadok a röhögéstől a váratlanul ért primitív beszólástól, vagy válaszolok. Nos egyik sem sikerült igazán, mivel az épp készülőben lévő röhögőgörcsöt egy kisebb időbe és elfojtott nevetésben tudtam csak visszatartani. A másik, hogy válaszolni válaszoltam, de csak , hogy igen, többet nem is bírtam volna mondani. Erre kissé meglepődve, de jól színlelve reagál ~Igen? És ki?~ na igen. Ezzel megfogott volna bármikor, csak nem most. ~Mért kéne elmondanom?~ na végre el bírtam hallgattatni, bár csak két percre,de igen. Mert ismét elkezdi a "szia cica, van gazdád?" szöveget, és ugyanígy csak eddig jut a beszélgetés. Ezer köszönet a sorsnak, hogy becsöngettek, mert szerintem simán végigmondta volna Glenn vagy 10-szer ezt a szöveget.

Mára ennyi, de alakulgatnak a dolgok, azt hiszem. Most vagy kezd rendeződni körülöttem az élet, vagy darabokra esik, ha nem vigyázok.

Megosztás a facebookon

Hát lesz miről mesélnem most nektek.

Sziasztok! Régen jelentkeztem, mármint a www.kendrahowenaploesegyebek.eblog.hu honlapomhoz képest. Azt abba is hagytam, szerintem már véglegesen, mert bizony hiába mondtam, számon kérték rajtam amit írtam. Így már nem tudtam volna őszintén kiírni magamból a napjaimat, és ezért abba hagytam. De írói lelkem elszántságából kifolyólag, mégsem hagyhattam abba az írást. Elvégre rám fér a gyakorlás fogalmazás téren. 

Szóval, huh...egy kicsit kijöttem a formámból. Kezdem mondjuk a mai nappal. Hát az egész kész katasztrófára sikeredett. Reggel felkelek, szépen elkészülök, na persze. Ha ilyen könnyű lenne. Inkább elsietem az egész készülődést, még reggelizni se jut időm (bár ez sajna egyre jobban szokásommá válik) és csak akkor jut eszembe, hogy otthon hagytam rajzra az újságot, mikor már rég elindultam. Első óra Fizika. Mindenki máris tudja mit jelent ez; mondjuk én nem utálom, de jobb úgy megfogalmazni, hogy próbálom megérteni, félig meddig mindig megvan. Szerencsére már túl vagyok rajta. Oké, kövi óra egy nyelvóra majd a Rajz. Nagy mázlim volt, mert az újságot elég lesz jövőhéten vinni, csak ne felejtsem el. :)

Tesi, Angol gyorsan elment. Földrajz TZ, háát, úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem jelen helyzetemhez képest. (Erről majd még később írok.) Nyelvtan, két osztálytársam megtudta győzni a tanár úrat, hogy halasszuk el jövőhétre a TZ-t. Erről jut eszembe, tanulnom kell csütörtöki Törire is. :(

Hihetetlen mennyit kell/kéne tanulni manapság, nem mintha tudnám, hogy régen mennyi ismeretük volt az embereknek a világról. Na de ki az aki nem így van ezzel az én koromban?

Mit hagytam még ki? Ja, igen. Glenn épp a szekrényénél volt, én meg az enyém előtt ültem, mikor megint kezdi a "beszólásait", de alig mond egyet kettőt, utána megszólal, hogy ~ Amúgy Kendra én nagyon bírlak, de most komolyan~ erre én ~ én is, ha épp nem vagy köcsög velem~ és rámosolygok, majd visszanézek a füzetemre, hogy tanuljak is egy kicsit. A gúnyos dolgoktól eltérően, nekem valahogy igaznak tűnt, amit mondott, a hanglejtéséből ítélve. Ezzel megint sikeresen összezavarodtam így visszatekintve. 

Na persze ennek nem csak ez az egy oka lehet.  Erről eszembe jut a Hétfő 6. óra. Kicsöngettek és én épp raktam be a cuccom a táskámba, mikor hátulról valaki átkarol a derekamnál, nem sokat gondolkoztam a személyeken és a lehetőségeimen, fogtam és ráütöttem egy lazát(,de a célnak megfelelően erőset) a csuklójára és csináltam tovább a dolgomat. Egy enyhe mosoly engedtem magamnak mikor éreztem, ahogy elmegy mögülem, de aztán visszahelyeztem a szokásos semmiséget az arcomra.

A kövi, amit még nem említettem, hogy pénteken ott aludtam Bellánál, természetesen Sztella társaságában :) . Rendeltünk pizzát és zenéket hallgattunk, beszélgettünk. Úgy hajnali 1-2 óra tájékán, Sztella mellett fekszek és megszólalok, hogy ~ Lehet, hogy csak a fáradtság beszél belőlem, de asszem tetszik Glenn~ erre meglepődve~ Glenn Horan?~ én meg mintha csak az időjárásról beszélgetnénk ~Aham~. Elég érdekes lehetett számára, mert utána kijelentette, hogy extra fáradt lehetek, ha én ilyet mondok. Később elbeszélgettünk erről facen és mondja, hogy szerinte igazat mondtam. Úgye milyen nagyszerű? Mondjuk Sztella jó ember ismerő, szóval észreveszi az ilyeneket, de gondolom addig még nem nézte meg jobban, hogy hogyan viselkedek Glenn közelében.  Én igazából mondanám, hogy nem tetszik, és mondom is, csak magamnak azért mégsem akarok hazudni. Így nézve, fogalmam sincs, lehet. De így is elég gondom meg dolgom akad, nem kell még egy szerelmes story is az életembe. Még nem érzem úgy, hogy készen állnék egy ilyen izére, függetlenül attól, mi lesz e vége.

Tudom, nehéz eset vagyok. De talán ettől is vagyok olyan egyedi, amit nem is bánok. Hisz furinak lenni jó dolog.

Megosztás a facebookon