Hát... bár megint kimaradt pár nap, azért nem szívódok fel :)

Tegnap anya mondta, hogy jönnek a hörcsögökért. Az az egy óra, ami alatt elért idáig a srác, akit anya talált új gazdinak a hörcsögeimnek, bőven kevés volt, hogy felfogjam tényleg és véglegesen elválik utam Simontól és Borzostól. Félre értés ne essék két nőstényről van szó; eredetileg öcsém adta nekik a neveket, de aztán kijelentette, hogy nincs nevük, és végül pár hónapja ajándékozta nekem őket, csak mert nem volt "szabad ideje" velük foglalkozni. Nekem nagyon megtetszett az első nevük amit a szőrzetük miatt kaptak és így én ezt kezdtem el használni velük. Nagyon cukik voltak, bár az elején kicsit félelmetesnek tűntek mikor azt hitték kaja vagyok, s belém akartak harapni. De hamar megszokták a szagomat, és úgy egy hónapja már a kezembe is kijöttek.

Na lényegében ezek a szép emlékek keltettek bennem szomorúságot a nap egész folyamán. Pedig TZ-t is írtunk, ami persze passz, hogy hogyan sikerült. Mivel csak akkor tért vissza a lelkem a testembe, mikor az utolsó csengő is megszólalt. Aztán húztam haza és elkezdtem filmet nézni, enni, inni, majd zenét hallgatni; és csak azért, hogy végre elszálljanak a gondolataim is jobb irányba.

Megosztás a facebookon